Kanadai Szerelmem(13rész)

- Mikor mehetek haza?- kérdeztem.

- Hát, ha minden igaz…holnap reggel, mivel bent tartunk megfigyelésre. - mondta az orvos.

- És Justin?- kérdeztem csillogó szemekkel. - Őt mikor engedik haza?

- Őt is ugyanakkor, amikor téged!- mondta, s rám mosolygott. Amikor ezt kimondta valaki nagyon gyorsan rohant hozzám. Nico volt az. Nagyon ideges volt, mivel a család két tagja kórházban van. Amikor odarohant hozzám, láttam, hogy apu, Phil, Brian, Ben és Emily is itt volt. Ennek nagyon örültem.

- És Justint mikor láthatom?- kérdeztem..

- Hát, akár most is!- mondta, s rám kacsintott.

- Szia Sandra, jól vagy?- kérdezte Nico.

- Persze, jól vagyok!- mondtam neki.

- Úgy aggódtam, hogy az lehetetlenség volt! – mondta Nico csillogó szemekkel.

- Áá… kutyabajom!- mondtam neki, hogy megnyugtassam.De még egy picit szédültem. De ez most nem érdekelt. Mi van vajon Justinnal? Végül is ő is ott volt, van miért, illetve kiért aggódnom. :P Amikor megakartamkérdezni az orvost, hogy mivan Justinnal, valaki bejött az ajtómon kórházi ruhába. Justin volt az. Amikor Nico is regisztrálta a dolgot, kiment. Na, amikor Nico kiment, Phil meglátta, hogy Justin bejött hozzám. Picit elkapta a féltékenység, s felállt. Be akart jönni, de szerencsémre Nico megálította.

- Hé, most inkább ne!-mondta Nico Phlinek.

- De..De…De Sandy…-nyávogott mint egy óvodás.

- Hagyd őket!- tsóm hősiesen viselkedett,ami Emnek nagyonis bejött. De amikor felált, s meglátta Justint… oha…De uralkodott magán, a tesóm miatt.

- Jól vagy? Minden oké?-kérdezte Justin nagy szemeivel.

- Persze! Te hogy vagy?-kérdeztem, s majd felültem. Justin leült mellém. Phil arcát kellett volna látni. Nagyon irigy volt. Nem, nem irigy volt, hanem féltékeny.(MUHAHA).

- Jólvagyok, de sajnos ma le kell mondani a találkozót, mivel 10 perc múlva kezdődik és csak holnap engednek ki.- mondta szomorú arccal.

- Nembaj!-vigasztaltam- Nem lehetne egy napot csúsztatni?-kérdeztem bocii szemekkel.

- Ez jó ötlelt!-mondta, s felált és felhítva Scootert.-Halii, nos, itt vagyok a kórházba és csak holnap engednek haza, szóval a találkozót ma lefújjuk és átrakjuk holnapra,bájbáj!- Scootert szóhoz sem hagyta jutni, csak lecsapta a telefont.- Ez elintézve!- s rám nevetett .

- Úhaa… - mondtam neki, s leült ismét mellém.

- Alexandra, hozunk neked egy szobatársat!- jött be a nővér és mondta. - Ő itt Scott, a haverjaival gyujtogattak és füstmérgezés. Ugyanaz, ami neked!- mondta. Picit néztem, s gondolkodtam. Ha Scottnak is ugyanaz a baja, mint nekem, és Justinnak is, akkor Justinnal miért nem lehetünk egy szobán. Megkérdeztem a nővértől, de nem tudott mit felelni. Justinnal egymásra néztünk, és csak néztünk. Phil bejött a szobába és felre lökte Justin-t. Justin ezt nem hagyta szó nélkül.

- Hé, nem látsz? Vagy esetleg az idegeiddel van valami?  A szemorvos azt hiszem a 2. Van, a pszichiátria pedig az 5.en.- mondta Justin, majd elkezdte forgatni a szemét.

- Nekem beszélsz kis köcsög? Akkorát húzok az orrodra, hogy egy hétig dagadni fog! Amúgy, honnét tudod, hogy hol van a pszichiátria? Ja, már tudom! Te gyakran jársz ide! Hahaha- mondta Phil idegesen, s leült mellém.

- Hé fiúk nyugii! Nem otthon vagytok!- s a két fiú rám nézett.- Nyugalom. Phil te kimész a váróterembe, Justin te pedig a szobádba. Ja és Phil, küld be Emet!-mondtam neki, s mindketten kimentek. Phil beküldte Emet.

- Ugye nem Justin volt az?-kérdezte meglepett arccal.

- Ádehogy!!- mondtam Emnek huncut szemekkel. De neki nem lehet hazudni. Nézett rám kérdő arccal, amiből levettem, hogy nem hiszi el.

- Jól vagy?-kérdezte.- Semmi komolyabb „bajod” nincs?- kérdezte, s leült mellém.

- Persze, csak picit szédülök!- mondtam Emnek, s elővette az óráját.

- Már ennyi az idő? Nekünk mennünk kell! Szia!- s kiment. Na, dehogy hova ment, ill. mentek? :D Érdekes, a tesóm is elment velük. Kiváncsi lettem, ezért felhívtam a tesóm, hogy hova megy. Azt mondta, hogy haza kellett sietni, lezuhanyozni, mert randija van Emmel. Na, erről megvan a magam véleménye. Felhívtam Emet, hogy igaz-e… Nem tagadta… az első randevú : D. Mikor ezt a témát lezártnak nyilvánítottam, felkeltem, s lementem a büfébe. Vettem egy hamburgert és egy kólát, mivel Red Bullt, és Monstert nem adnak kiskorúaknak :@@@. Mikor leültem az asztalhoz, Justin odajott, s kért egy hot dogot fantával, majd leült mellém. Rámnevetett.

- Szia Sandyy, leülhetek?-kérdezte nevetve.

- Szia Justin, már leültél!-feleltem neki. Ahogy leült velem szemben és elkezdte enni a hotdogot, émlákeztetett valakire. De nem tudom,hogy kire. Ezt a témát hagyom is.Amikor beleharapott a kiflibe, leette magát, olyan édes volt. Nem szóltam neki semmit, mivel észrevette, picit nevettünk.Majd megszólalt.

- Hány óra van?- kérdezte a nagyon fontos beszélnivalóját.

- Ott az óra! :P- mondtam neki gúnyosan.

- Tényleg! Amúgy a koncertemen mi leszel? – kérdezte kíváncsi arccal.

- Hát egy lány? Mégis mi lennék? Fiú?-kérdeztem tőle értetlenül.

- JaJte! Nem úgy. Hanem minek leszel beöltözve?- kérdezte.- Én vámpír leszek!- mondta s rám kacsintott.