- Szia Sandy-köszönt
-Szia, te mit keresel itt?Honnét tudtad meg, hogy itt lakom?-kérdeztem az ugyancsak jóképő fiatal embertől.
-Bocsi, hogy zavarlak!Az most nem a fontos!Csak szeretnék veled egy nagyon fontos dologról beszélni- mondta a még mindig helyes fiú.Amikor be szerettem volna vezetni a szobámba apu szólított meg minket.
- Szia Sandra! Ő kicsoda?
- Szia apu! Ő itt – majd Em rákiáltott!
- Szia Phil, illetve Philip Collen- Em nagyon boldogan mondta.
- Szóval ő itt Phil, az osztálytársam.- mondtam.
- Szia Phil! Sandy édesapja vagyok! J-mondta apu.
- Jónapot Uram!- köszönt nagyon illedelmesen.
- Apu mi most megyünk!-majd Philt bevezettem a szobámba- Ja és Em, érezd magad otthon!- na de már kiváncsi vagyok-Na mit szerettél volna mondani?-kérdeztem nagy szemekkel.
-Fúha, elkezdem!- mondta, már nagyon zavarban volt.-Amikor reggel megláttalak felgyorsult a pulzusom és elvörösödtem, és elmondhatatlanul jó érzés volt. Nem tudom neked elmondani szavakkal. Tudod, nem vagyok a szavak embere- akkor ezt a mondatot a neten kereste?-de tudom, hogy mit jelent!- és elmosolyodott.
- És mit?- majd leültem mellé az ágyra és felé fordultm. Mélyen a szemébe néztem és megkérdeztem mégegyszer- Mit jelent?- Philip felém fordult és valamit a fülembe súgott.- amikor már ot voltam, hogy felfogjam, mit mondott, valaki kopogott.Ez nem igaz!
- Nyitva van!-mondtam picit elszomorodva.Nico volt az.
- Ja, bocsi nem akarok zavarni!- mondta.
- Szia Philip vagyok!Sabdy o.társa.-mondta.
- Szohii… Nico vagyok- Sandy tesója.-tesókám .
-A konyhában van.Asszem, de nem bizti.-mondtam- de mostlégyszi menj el!!Köszii CmuQ!
- Okéé!sziasztok!- majd elment.
- Na, hol is tartottunk?-kérdeztem.Majd ismét felé fordultam és nagyon mélyen a szemébe néztem. Picit közelebb ültem.A tekintetünk találkozásakor én is éreztem, amit a Phil érzett. De nekem ez kevés. Oké, hogy helyes fiú, de csak kívülről helyes, bevülről is? Ezt most nem tudom neki elmondani. Tudom, hogy el kellene.Én azzal nemtudom meg, hogy ő milyen bévülről, ha Em mesél.
- Te is így érzel?-kérdezte.
- Hát figyelj! Az tény, hogy irtó helyes gyerek vagy, de nem ismerlek.2nap nekem nem elég!
- De Emilyvel mivan?-kérdezte szemrehányóan.
- Figyi! Emet ne keverjük bele!
- Amikor megláttátok egymást röktön BF-k lettetek. És most is itt alszik!Engem nem tudsz megítélni, hogy milyen vagyok?
- Az egy dolog, hogy Emily mesél rólad! Mindent elmondott, mert mondok neked valamit. Tudod mit inkább súgom!
- Amikor megláttalak, azt gondoltam, hogy Úristen, miért nem költöztünk ide hamarabb?! Mert az első pillanattól beléd vagyok zúgva, és nem szégyellem az érzéseim. – majd eltávolodtam tőle, s folytattam-Tudod, nem vagyok az a fajta, aki magába fujtja az érzéseit! És nem érdekel, ha ezért megvetnek, vagy kinevetnek. Nevessenek! Ez vagyok én! És nem érdekelnek. Az a lényeg, hogy tisztába legyek az érzéseimmel! És én nem érzek iránt olyan hatalmas érzéseket, amiket „szerelem”-nek lehet hívni. De, nem ítéllek meg úgy, hogy nem ismerlek!- Majd abbahagytam. Elkapott a komolyság. Philip lehajtott fejjel figyelt. Maj közelebb ült.
- És akkor mit érzel?- Kérdezte nagy szemekkel és nagy szomorúsággal az arcán.- Én nem szeretném, ha találgatnád, hogy vajon én most milyen vagyok, vagy épp az ellenkezője, hogy milyen nem vagyok! Szeretném, ha tudnád, hogy igen, én ilyen vagyok!-mondta nagyon komoly arccal.- Mond meg őszintén, mit érzel?!- nem tudtam rá válaszolni.
-Hát… Egy olyan személyt, amilyen tevagy, nem lát minden nap az ember, ez tény és való!S, hogy mit érzek? Barátságot, kedvességet és megértést!
- Semmi mást?-kérdezte elégedetlen szemekkel.
- Mit akarsz még? Ha azt mondom, hogy szerelmet, akkor hazudnék! Marha dögös srác vagy, de kívülről. Bévülről hadd, hogy megismerjelek és úgy döntsek!Kérlek!
-Rendben!- majd felált és ott hagyott a szobában.Amikor hallottam, hogy lemegy a lépcsőn, legszívesebben utána rohantam volna, de inkább nem tettem, mert azt hinné, hogy egy utolsó ribanc vagyok.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése